Megcsaltam! Hibáztam?! De nem bántam meg!
Akad az évnek olyan napja, mikor engem is tóparton látni, nem a Dunán. És nagyon remélem, hogy az Öreg Hölgy nem haragszik meg rám érte, de most tényleg máshol voltam.
Foghatnám, az időhiányra, a hosszabb útra, az eseti lustaságra is, de az is lehetséges, hogy van, mikor hiányzik egy tavi pecás nap. Ritka, de van ilyen.

A gyerekkori emlékek, az első horgászattal töltött nap mindig eszembe jut erről a vízről és szeretettel járok ide halat fogni. Egy pontyokban és keszegekben, kárászokban gazdag víz ez, ami minden alkalommal ad okot az örömre és a halszagú kezekre.

02

Ezt a napot is korán kezdtem a parton, hisz nem volt időm összekészülni rendesen az előző nap, így kénytelen voltam mindent helyben megkötni, bekeverni, felkapcsozni, becsomózni. Amivel el is ment a z idő, és már tűkön ülve vártam, hogy mindent befejezhessek és leülhessek horgászni egy jót. De előtte még ezeket összedobtam.
A szerelékek mindkét boton ugyanolyan, egyszerű gubanc gátló csővel ellátott, rakéta és hagyományos feeder kosaras szerelések voltak. Kisméretű, vastag húsú 10-es horgokkal a 0.20-as főzsinór és a 0.18-as előkezsinór végén.
A melegedő vízhez egy világos színű, erősen édeskés csalogatóanyagot kevertem be, élő anyag nélkül. Jól és könnyen omlóra keverve a tó vízével, hogy aztán, az alapozó etetésnél szépen egyenletesen terüljön el az anyag.

03

Egy jó tucatnyi alkalommal csapkodtam a vizet horog nélkül, teli kosárral, mire úgy gondoltam már elég etetőt dobálta be, szépen koncentráltan egy helyre. Ez után csalizás és horogkötés közben a vizet figyelve egyre sűrűbben láttam túrásra emlékeztető apró kis buborékokat az etetésemen. Ez bevallom némi bizalommal és talán erős bizakodással töltött el.
A horgonként egy-egy gyöngykukoricával csalizott végszereléket már végre, szakszerűen, horgászatra készen vethettem be az etetésre.

04

05

Az utolsó alapozó dobás után egy jó 25 perccel meg is jelent az első életképes kapás. Olyan vehemensen tépte a light spiccet a hal, hogy már-már időm nem volt leesni az egyébként támlás székről a riadalomtól bevágás előtt. A füstje nagyobb volt, mint a lángja, de nem voltam elégedetlen, a szép tenyeres kárásszal sem. Megvan az első hal, már nem jöttem hiába, a merítő sem maradt szárazon. Jól indul a nap. 06:23. Cikkíró-halak 1-0!

005

Az első kis pikkelyes után szépen sorban, hasonló cincálós kapásokkal jöttek sorban a többiek is, hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre mind a két boton. Aztán egy kis (akkor még nem tudtam) hatásszünet után egy picike, fitymálós, épp, hogy meg-meghúzogatós, nem is mondanám, hogy kapásra türelmetlenül odavágtam. És, ahogy a labdarúgásban mondják: „Nincs jobb egy rossz lövésnél” alapon, most nekem is beesett a hálóba, de nem bőrbogyó, hanem, egy egészen pofás kis kerek bajszos pontyocska.

06

A fárasztás alatt jóval nagyobbnak mutatta magát. Megindult a nád felé, hajtogatta a botot bőszen C-be. Izgatott és kíváncsi voltam, hogy mégis mekkora hallal küzdök ilyen parádésan élvezeteset és szórakoztatót. A végén kiderült, hogy 1.57 kilóval is lehet igazán erős valaki.

Bevallom, a tükrös után nem vártam már sokat a nádfal aljától. Elég rendesen hagytam, hogy szétcsapjuk a vizet és felkavarjuk a csendes vízfelszínt. Ezzel elzavarva mindenkit a környékről. De nem sikerült maradéktalanul elrettenteni a halakat az etetésről. Hála a magasságosnak és minden szentnek az égben. Mintha semmi nem történt volna, jöttek tovább a kárászok szakadatlan. Az én legnagyobb örömömre.

07

Aztán az 5. talán 6. „Karcsi” után az elsőhöz hasonló, de jóval komótosabb, erősebb, határozottabb húzással megjött a második potyka is. Ezt egy 32 fogas mosollyal sikerült tudomásul vennem. Vigyorogva fárasztottam a folyamatosan és tudatosan akadó alá betörő halat. Minden kitörését sikerült visszavernem még időben. Így aztán sikerrel merítettem meg a nap második nemes halát.

08

Jó kedvűen és diadalittasan, célomat elérve, még folytattam tovább a horgászatot, de már nem sokáig. Pár, a napi átlagnak mondható szép kárászt még sikeresen megfogva és minden testvérével visszaeresztve, neki készültem az elpakolásnak és haza indulásnak.

Sajnos az idő elszaladt, de nem telt lassan és nem volt hiábavaló kiülni a tópartra. Remélem Duna Barátném nem haragszik meg rám ezért, de jól éreztem magam itt, és még az is lehet, hogy idén jelentkezem innen.

09

Görbüljön srácok! Találkozunk a parton!

Rafael Norbert – Trabucco Hungary Team

Tetszett? Oszd meg!
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter