…Már nyoma sem volt a nyári vehemens, bottépő kapásnak, nagyon óvatos, határozatlan mozdulatokkal kóstolgatta a csalit. Nem is gondoltam másra a maszatolásából, mint egy újabb kárászra, vagy néhány dekás pontynövendékre….

Nálam a horgászszezon január 01-től december 31-ig tart, amikor az időjárás és az én időm engedi, űzöm a halakat. Éppen ezért számomra a főzsinór cseréje nem kora tavaszra vagy tél végére esik, mint általában a horgásztársaimnál, én éppen akkor cserélek, amikor szükségét látom. Idén erre október végén került sor. Kezdő feederhorgászként nincs túl sok tétel az általam kipróbált főzsinórok listáján, most lehetőségem nyílt egy újabbat próbára tenni: az orsódobokat ezúttal a Trabucco T-Force Special Feeder zsinórokkal töltöttem fel, a lágyabb botomhoz 0,22, a keményebbhez pedig 0,25 mm méretben.

kep-1

Kihasználva az utolsó kellemes őszi napokat, próbára is tudtam tenni az új zsinórjaimat.

kep-2

A korábbi zsinórválasztásoknál két végletes hátránnyal találkoztam.

Az egyik, hogy túl merev volt a zsinór, és mintha valami kötözőmadzagon húztam volna a halacskákat, és nem tudtam lekövetni a mozgásukat, kirohanásukat, emiatt gyakran elmaradtak merítés előtt, ami meglehetősen bosszantó egy horgász számára.

A másik véglet pedig az volt, hogy a zsinór túlságosan nyúlott, ami gyakori halvesztéshez vezetett nálam. Egyszerűen nem tudtam emiatt megfelelően megakasztani a horgot a hal szájában, ilyenkor még a partig sem tudtam vezetni, legtöbbször félúton vett egy fordulatot, és azzal búcsúzott, nem kis bosszúságomra. Nagyon reméltem, hogy mostani választásomnál egyiket sem tapasztalom majd.

A Trabucco T-Force Special Feeder zsinór első pozitív tulajdonságát rögtön bedobásnál tapasztalhattam. Úgy siklott át a bot gyűrűin, mintha azok ott sem lettek volna. Ezzel néhány méterrel meghosszabbította a dobótávolságot. Valószínűleg ez segített hozzá ahhoz, hogy az erősen lehűlő vízben gyakoribb kapásaim voltak, mint a parton horgászó többi sporttársnak. A távolabbi dobásaimmal elérhettem egy mélyebb árkot, ahol elgondolásom szerint a mélység miatt az alsó vízréteg még valamennyivel melegebb a felsőnél, így oda húzódhattak vissza a termetesebb kárászok és néhány ponty is.

Bedobás után a zsinórt könnyedén meg tudtam feszíteni, nem „deuerolta” be az orsó, nem jegyezte meg a felcsévélés után a dob formáját, mint néhány korábbi választott zsinór egy idő után tette.

Bíztam benne, hogy a próbapeca nem merül ki bedobásban és kitekerésben, izgatottan vártam az első kapást. Hamarosan jelentkezett is, eleinte néhány tenyérbeillő méretű kárász, egy-egy pontykölyök görbítette a bot spiccét vagy éppen adagolta visszafelé a zsinórt.

kep-3

kep-4

kep-5

Még ezekkel a néhány dekás kicsi jószágokkal is akasztástól merítésig folyamatos kontaktust tartottam, a zsinóron keresztül éreztem mozdulataikat, nem csak holt teherként vontattam őket. Nagyon elégedett voltam, jó választás volt, nyugtáztam magamban. Az igazi próba azonban egy darabosabb ponty lenne… Merész lenne ebben az időszakban egyéni rekord döntéséről ábrándozni, viszont nagyon szerettem volna, ha nem is nagyobbat, de legalább egy kilós, másfél kilós példányt is vezethetnék merítőbe az új zsinórral.

A kora délutáni órákig váratott magára az első termetesebb bajszos. Már nyoma sem volt a nyári vehemens, bottépő kapásnak, nagyon óvatos, határozatlan mozdulatokkal kóstolgatta a csalit. Nem is gondoltam másra a maszatolásából, mint egy újabb kárászra, vagy néhány dekás pontynövendékre. Bevágáskor a jelentkező rácáfolt a tippemre, és lassan megindult oldalra. A horgászat számomra legélvezetesebb része következett, a hallal való kapcsolat, mikor még a saját éltető elemében próbálja menekülőre fogni, miközben én egy alig látszódó vékony zsinóron keresztül próbálom magam felé irányítani. Azért is szeretem nagyon a finom szerelékeket, vékony zsinórokat, még vékonyabb előkéket és kicsi horgokat, mert így jobban fel tudom becsülni, hogy mi az a határ, amikor még a lehető legkíméletesebb vagyok a hallal, és nem okozok neki a horoggal, zsinórral maradandó, vagy ne adj’ isten végzetes sérüléseket. Így jártam el most is, tisztelettel merítettem meg az első tízdekásnál nagyobb bajszos harcost.

kep-6

Az első nyurgaforma pontyot aznap délután még kettő követte, mindkettőt nagy örömmel irányítottam a merítőhálóba, hogy aztán a szokottnál is gyorsabban kezeljem a horog ütötte sebüket, fotóztassam emlékbe, és eresszem vissza az egyre hidegebb vízbe.

kep-7

kep-8

Összességében nagyon elégedett voltam az új zsinór szereplésével, jó választásnak bizonyult, mindenkinek ajánlani tudom, akinek fontos a fárasztás során a halakkal való érzékeny kontaktus! Igazán élvezetes horgászatokhoz tud hozzásegíteni!

Kajdiné Adamecz Andrea Trabucco Team

Tetszett? Oszd meg!
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter