A különösen hideg téli hónapok után nagyon szerettünk volna már újra horgászni menni, vártuk a felmelegedést. A gyerekekre való tekintettel nemcsak a tavak olvadását vártuk meg, hanem hogy a nappali hőmérséklet is kellemesebb legyen.A tavasz első horgászatára végül egy márciusi napon kerítettünk sort. Előző napon estefelé érkeztünk egy dunavarsányi horgásztóra, az előzetesen telefonon lefoglalt kis faházat gyorsan birtokba vettük, majd elkezdtük horgászfelszerelésünk kipakolását, összeszerelését is. Nem sok időnk maradt, sötétedés előtt szerettük volna behúzni szerelékeinket. 24 órás pecánk minden percét szerettük volna hasznosan tölteni, ezért ismét előzetesen végiggondolt taktika alapján képzeltük el a horgászatot

Sajnos az első szerelék behúzása során vettük észre, hogy nem működik az etetőhajó. A távirányító antennája megadta magát, így ez az elképzelésünk meghiúsult. Más választásunk nem lévén át kellett állnunk a dobálós pecára.

Tavaly nyáron, amikor cikkíró lettem, Harsányba készültünk, és szükségem volt egy nagy dobótávolságú bojlis botra. Így esett a választásom egy K-Karp Sniper Distance 3,9m 3,5lbs botra, melyre K-Karp Excellence 8000 orsót tettem, 25-ös Trabucco XPS Longcast Fluo zsinórral. A felszerelés jól vizsgázott, ugyanis a fiúk 120-as ólommal, egy szem 24-es bojlival felcsalizva a 140 méterre lévő bójasort könnyedén meg tudták dobni vele, és a 100 méter feletti dobások nekem sem jelentenek gondot.

1

Nem volt kérdés, hogy most is ezt a botot fogjuk bevetni a nagyobb táv elérésének érdekében. Az eredetileg az etetőhajóba szánt bojlikból 8 szemet gyorsan PVA hálóba tömtem, feltűztem a horog mellé, és irány a víz!

2

Ennek a szereléknek a 120 méter széles tó közepét néztük ki. Ugyanígy jártunk el a többivel is, persze kisebb PVA csomaggal, óvatosabban eldobva. Mire mindegyik jelző a helyére került, már teljesen besötétedett, és az idő is kezdett visszahűlni, ezért visszahúzódtunk a faházba, és egy gyors vacsora után lepihentünk, izgatottan várva mit tartogat számunkra az éjszaka.

Azonban teljesen nyugodtan telt az idő, sem kisfiunk, sem a halak nem zavarták meg a pihenésünket. Korán reggel pontosan 6:30 perckor a kapásjelző helyettesítette az ébresztőórát: végre megtalálta valami a csalit! Férjem szaladt a botokhoz, az övét húzta el elsőnek. Mintegy negyed óra küzdelem után adta meg magát az év első hala, egy szép 10 kg-os ponty.

3

Krisz szeme persze szintén azonnal kipattant, könyörgött, hogy ő is hadd menjen ki segíteni. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert pár perc múlva megszólalt az én jelzőm is, egy másik ponty pechjére az én csalimat szerette volna reggelire. Épphogy visszaengedte a férjem az ő halát, már szaladt is meríteni. Krisz meg csak vigyorgott, tetszett neki a reggeli műsor, végre megint élőben nézheti a halacskákat. Az én idei első fogásom 6,5 kg-osnak bizonyult a mérés szerint, egy formás tükörponty akadt horogra.

4

Mérés után az ő száját is lefertőtlenítve igyekeztem hamar visszaengedni.

A reggeli izgalom után nyugisabb órák következtek. Hogy az idő ne teljen unalmasan, vettünk egy doboz csontit, és a ház másik oldalán található kisebb tónál próbáltunk szerencsét. Kicsi fiunk nagy örömére sikerült rövid várakozás után néhány “baba halat” fognunk, amiket utána azonnal vissza is engedtünk a “lakásukba”.

5

A délelőtt folyamán még egyszer hallottuk a kapásjelző hangját, a férjemnek volt még egy, a reggelihez képest valamivel kisebb pontya.

A következő fogásra egészen délutánig kellett várnunk. Az eredmény ismét önmagáért beszélt, nagyobbacska tükörpontyot kaptunk lencsevégre nem sokkal később.

24 órás jegyünk már a lejárta felé közeledett, amikor egy kicsit hosszabb szünet után a jól ismert hang ismét a botomhoz szólított. Súlyra nem volt sokkal nagyobb az előzőnél, de azért így is elégedetten emeltem fogásomat a bölcső fölött a fényképezőgép felé.

A jól sikerült hétvége hatására elhatároztuk, hogy a következő alkalommal is ide fogunk ellátogatni. Ismét estefelé érkeztünk, de most már csakis dobálásra készültünk. Lefekvés előtt szépen elrendeztünk mindent: kipakoltuk a felszerelést, PVA gyártás, csalizás, bedobás, aztán sipirc aludni.

Most hajnalban érkezett az első hal, még javában sötét volt 4 óra után kicsivel. A férjem egy szépséges spanyol mintás pontyot akasztott, régóta szerettem volna már egy ilyet közelebbről megcsodálni. Gyors fotó, fertőtlenítés, és mehetett vissza a vízbe.

Másnap reggel viszonylag sokáig volt lehetőségünk kialudni magunkat a hajnali események után, már javában sütött a nap, mikor felébredtünk. A reggeli izgalmat azonban kivételesen nem a halak okozták. Rémülten siettem a bojlis zacskóhoz, ugyanis egy világosbarna valamit vettem észre benne. Odaérve láttam, hogy egy süni szeretett volna bojlit reggelizni, de tetten értem, és csak egy szemig jutott. Nem voltam biztos benne, hogy megtalálja a kijáratot, ezért óvatosan igyekeztem segíteni neki. A kuka mögött pihente ki az izgalmakat, aztán keresett egy csendesebb helyet.

7

Hogy elüssük a következő kapásig az időt, megint a ház mögött levő tavon úszóztunk egy keveset. Jöttek is a kis halak serényen, így esett, hogy családunk legkisebb tagja is kifogta élete első pontyát – természetesen a mi segítségünkkel. A pici “ponka” (ponty) gyors simogatás után ment is vissza a “családjához”. Nem telt bele sok idő, és a nagyobbik fiunk is kifogta az idei elsőt, egy kilós pontyot, így ő sem maradt hal nélkül.

8

9

Azt hittem már csalódottan fogok hazatérni, mert valahogy nem sikerült egy halnak sem megtalálnia a csalimat a nagyhalas vízben. Egy darabig elvoltam a kis kárászokkal meg pontyokkal, de ugye az mégsem az igazi…Aztán végre megtört a jég, megszólalt a jelzőm a másik oldalon. Elég hamar a part közelébe vezettem a halat, de ez csak az előjáték volt, amint megérezte, hogy hol jár, egyből megindult újra és tört lefelé. Jó erőben volt ez a ponty is, kellett tíz perc neki, mire megadta magát.

10

A nap csattanója pedig csak ezután következett: férjem utolsó kapása okozta a nap legnagyobb meglepetését: a hajnalban horogra akadt spanyol pikkelyes nagyon éhes lehetett, másik botra, másik fajta csalival sikerült újra lépre csalni 14 órával később.

6

11Sajnos ezt követően már nem volt időnk tovább horgászni. Nagyon jól sikerült mindkét hétvége, alig várom, hogy megint hasonlóan tartalmas pecában legyen részünk.

Dobóczy-Veres Andrea K-Karp Team

Tetszett? Oszd meg!
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter